Derék dolog
Mostanában az van, hogy minden reggel, négy-fél öt tájban arra ébredek: rettenetesen fáj a derekam. És persze, mivel ilyen vagyok, nem tudok emiatt visszaaludni. Szóval felébredek, forgolódom, eljut az agyamig, hogy ébren vagyok. Emiatt dühöngök magamban: már megint, bassza meg; aztán felkelek, sétálgatok a lakásban, beülök egy kád forró vízbe, próbálok olvasgatni, de a betűk összefolynak a szemem előtt, mert azért: fáradt vagyok nagyon. Kimászok a kádból, sétálgatok, visszafekszem, nem alszom el, úgyhogy általában végül feladom, iszom egy kávét, bekapcsolom a laptopom, elolvasom a híreket, írok valamit. Ez megy. Egy idő után, mikor a derekam bemozgott, már nem fáj, az álmosság letaglóz és elalszom. Mármint hétvégén; mert hétközben dolgoznom kell menni, mire ez bekövetkezik. Ezért általában, péntekre, úgy érzem magam/nézek ki, mint egy többhetes, érdemei elismerése mellett nyugdíjba küldött, exhumált vízihulla.
Azon gondolkodom, szerzek valahonnan hínárt, meg valami zöld festéket, hogy hitelesebb legyen a kép. És nekilátok, munkaidő után, embereket ijesztgetni az utcán. Vagy horrorfilmben szerepelni, maszk nélkül. Mit tudom én.
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.